Haralambus

Tremere-házi Haralambus, nekromanta

Description:

Haralambus nem túl magas, az átlagnál erősebb testalkatú mágus. Ez utóbbi csak abból látszik, hogy a testét egyébként elfedő csuhája széles vállakon nyugszik. A csuha a Tremere-ház uniformisa, színei a viselője korát mutatják: kékes-fekete. A szakállát, ha van alkalma, levágja, egyébként nem törődik vele. A hajával más a helyzet, jobban kell figyelnie rá. Általában kopaszra borotválja a fejét, mégpedig a következő okból: Haralambus félszemű, és a nekromanták hagyományos színének tekintett türkizre festett vászonkendővel takarja el az üres szemgödrét, a kötés pedig stabilabb, ha nincs haj a fejtetőn. A Tremere-hagyományokhoz hű gyakorlati érzék.

Ha már hagyományokról van szó: a mesterének minden szó nélkül engedelmeskedik, ugyanígy a többi Tremere feljebbvalójának. Ha nem Tremeréről van szó, a tekintélyt akkor is elismeri és tiszteli. Ha tudja, vagy tapasztalja, hogy valaki képességei túltesznek az övéin, akkor az a valaki elismerésre számíthat a részéről. Egyébként elég bizalmatlan. A mestere a fejébe verte, hogy Tremere, az alapító mindenkinél nagyobb ember volt, hiszen majdnem sikerült Hermész Rendjét az uralma alá hajtania. Csakhogy ebben megakadályozták a Jerbitonok, akikkel már korábban is összetűzésbe keveredett Tremere, amikor Thesszália felé próbált terjeszkedni. A mestere szerint a Jerbitonok állnak a Sundering-nek nevezett esemény mögött. Emellett a mestere a thesszáliai boszorkányok ellensége is, a covenant-ja elhelyezkedése miatt sokszor került velük összetűzésbe. A mestere egyébiránt arról is meg van győződve, hogy a Tremere-ház dicsősége újra visszaáll majd, amikor az egyetlen komoly, Hermész Rendjére igazán veszélyes ellenség, az Isteni ellen egyesíti a Rendet és legyőzi azt. Azon munkálkodik, hogy túllépje a hermetikus mágia azon korlátját, miszerint az nem képes az Istenire hatni. Hogy ez miféle összefüggésben van a nekromantiával, arról Haralambusnak fogalma sincs. A mestere mindezen előítéletei azonban benne is élnek, a házban jobban elterjedtekkel egyetemben.

A gyakorlati érzékre visszatérve fontos megemlíteni, hogy képes felülemelkedni bizalmatlanságán, amikor a másokkal való együttműködés azt kívánja. Egyébként a sok előítélettől, amelyek miatt sokakra negatívan, a Tremerékre, és főképp magára pedig pozitívan tekint, nehezen tud megszabadulni, emiatt arrogánsnak és büszkének tűnik fel mások szemében (emiatt, fiatal mágusként, nehezen törődik bele a kudarcaiba és az őt ért balszerencsébe).
Tekintélyelvűségének tökéletes ellentéte sajátos önbecsülése, mondhatni önzősége, minek következtében mindenkor és mindenhol a saját javát keresi és a saját céljait tartja szem előtt. Kétszínűség és köpönyegforgatás nem ismeretlen a számára. Mindenesetre a Tremere-ház és a mestere iránti hűsége és odaadása folyamatos konfliktushelyzethez vezet Haralambusban.

Bio:

Osus, a parensem elmondta, hogy a Thébai Tribunáléban születtem, egy boszorkány gyermekeként. Amikor megtudta, hogy régi ellenségei egyikének gyermeke született, ráadásul olyan, aki rendelkezik az Adománnyal, felkutatta és megölte. Így kerültem abba a Tremerék lakta Rodopi hegyekbeli covenantba (Bulgária, Transzilvániai Tribunálé), ahonnan szinte ki sem mozdulva, életem eddigi részét töltöttem, Odrysiorumba. Amíg el nem értem a megfelelő kort a ‘covenfolk’ nevelt fel, a Haralambi nevet kaptam. Ezt a Gauntletem után latinosítottam Haralambusra. Gondoltam úgy sincs nevem, és nem is az a fontos, nem foglalkoztam hát vele.

Mikor elértem azt a kort, amit a mesterem jónak látott, elkezdte a tanításomat. Szigor, és fegyelem. Ez a két szó vésődött belém a tizenöt év alatt. Az alapokat megtanultam, mesteremnek az Istenivel kapcsolatos titkaiba nem nyertem bepillantást. Viszont nekromanta lettem. Eleinte rémisztett a dolog, de az a két szó megtanított rá, hogy nem ez a megfelelő hozzáállás. A sok halott test és a szellemek iránti lelkesedése magával ragadott, magam sem értettem miért. A tizenöt év tanulással telt, nem bántam, megértettem valamit a Tremere szellemiségből. Mikor elhagytam Odrysiumot nem lebegett más a szemem előtt, mint az, hogy én legyek a legjobb, a legjobb nekromanta, a Rego és a Mentem művészetének mestere. A Tremere házban régi tradíció ez, még Tremeréig nyúlik, aki dák nekromantákkal karöltve alapította meg a házát. Tremere két legfőbb művészete is a Rego és a Mentem volt. Ezekből tűntem ki én is. Ilyen képességekkel talán egyszer még Primus is válhat belőlem.

A tanulás könnyen ment, azonban történt egy baleset. A laborban rosszul sült el valami, egyszer csak nem láttam a fél szememre. A mesterem megdöbbenve nézett rám és adta a kezembe a titokzatos módon teljes épségben megmaradt, kiugrott bal szemgolyómat. Rá kellett jönnöm, hogy olyan szálak kötnek össze azzal a golyóbissal, ami miatt az az életemnél is fontosabbá vált.

Miután túlestem a Gauntleten, Osus elküldött Arx Gigantiumba, hogy keressem fel a levelezőpartnerét. Persze kaptam más megbízatást is. Kutassam fel a különböző nekromanta tradíciókat, akár a Renden kívülről is, sőt a Pokoli erőket alkalmazóktól se rettenjek vissza, mert az Istenivel szemben ez lehet a kulcs. Habár a titokról, amit Osus őriz, nem tudok semmit, ez a cél az én célom is, amennyiben olyan tudásra tehetek szert, amilyenre még egy Hermész Rendje-beli sem.

Haralambus

Arx Gigantium Alexbacsi